A kérdést azért tettem fel általánosságban, mert a fent felsorolt számos különféle szövettani eredetű daganat esetén a kórlefolyás és a kezelés merőben eltérő lehet.
Alapvetően a terápiás döntések sarokköveiként említenék néhányat.
Alapvetően fontos a daganat szövettani típusának azonosítása, mely történhet direkt mintavétel formájában vagy amennyiben áttét-metastasis merül fel, úgy az elsődleges daganatból, azaz a forrásból célszerű mintát venni, ha az megtehető (például adott esetben tüdőből, emlőből, prosztatából, stb.).
Fontos a daganatos betegség kiterjedtségének feltérképezése. Ez elsődleges daganat esetén azt jelenti, hogy az adott kiindulási szervrészletre korlátozódik-e a daganat, például egy elsődleges csigolyában jelentkező daganatnál ezt azt jelenti, hogy az a felfedezésekor a csigolya csontos falán belül van-e, vagy azon már áttört. Másodlagos daganat esetén fontos tisztázni, hogy hány csigolyát érint a folyamat, más csontokban, szervekben mennyire terjedtek szét a daganatos sejtek, azaz a teljes szervezetet mennyire érinti a betegség. Azt a diagnosztikus tevékenységet, mely alapján egy daganat testen belüli kiterjedtsége, szétszórtsága kerül értékelésre az angolból átvett „staging-nek” nevezzük, a rendszert, amit ilyen esetben alkalmazunk pedig TNM rendszernek nevezik.
Értelemszerűen fontos a beteg általános állapotának és társbetegségeinek értékelése, azaz, hogy mennyire jó az általános állapot, vagy éppen mennyire gyengült le a szervezet.
Rendkívül fontos megállapítani, hogy a gerincvelő vagy idegek, idegrostok megnyomódásából, vagy azok direkt károsításából fakadóan van-e és milyen mértékű az idegrendszer működészavara a páciensnek. Például egy háti gerincszakaszt érintő daganatnál a gerincvelő megnyomódása esetén tud-e még a beteg járni, vagy már járásképtelen, vagy akár teljesen lebénult és már nem tudja lábait egyáltalán mozgatni a diagnózis felállításakor. Ugyan ilyen fontos az ,hogy a mióta állnak fenn az idegrendszeri funkciózavarból fakadó tünetek. Pár napja, pár órája vagy esetleg hetek, hónapok óta tapasztalhatók az idegrendszeri funkciók csökkenése? Például az említett esetnél maradva (háti szakaszon daganat, gerincvelői működészavarral) ha a beteg már nem tudja mozgatni a lábait, azaz béna a kórházba kerüléskor, diagnóziskor és a tünetek 24 órán túliak, akkor az esélye, hogy járóképes legyen egy gerincvelőt felszabadító műtététől is igen kicsi. Ha több naposak, akkor pedig lényegében reménytelen, hogy újra járjon.
Nem utolsó sorban lényeges lehet a beteg kora, de még inkább a biológiai kora. Előbbi a konkrét megélt évszámait jelenti, míg utóbbi azt, hogy hány évesnek felel meg a biológiai állapota. Fogalmazhatnék úgy is, hogy mennyire fiatalos, túlkoros, vagy korának megfelelő állapotú egy páciens.
Nyilvánvaló, hogy ugyan azon szövettan esetén egy idős, legyengült állapotú, vagy éppen a szervezetben kiterjedt daganatos betegséggel rendelkező, számos társbetegséggel bíró páciens esetén várhatóan rosszabbak a kilátások, mint egy amúgy ereje teljében levő, fiatal, társbetegségekkel nem rendelkező páciensnek, akinek a daganata például kis kiterjedésű, a korai szakban diagnosztizált.
Természetesen szinte mindenre lehet találni ellenpéldát, itt általánosságokat kívántam megfogalmazni, igyekezve azt szemléltetni, hogy a terápiás döntéseket számos tényező befolyásolja.
+36 30 4377188
drkovariviktorzsolt@gmail.com