Gyökcsatornaszűkület

Műtéti technika

1.) A nyaki szakaszon a gyökcsatorna tágításának elviekben 3 lehetséges módja van. A választást számos tényező befolyásolja, de az anatómiából adódók közül főként azt kell figyelembe venni, hogy a szűkületet a gyökcsatorna elülső falát alkotó uncovertebralis ízület (két csigolyatestet összekötő ízület, a porckorong szélén – mindkét oldalon egy-egy) kopásos deformációja, peremszéli csontfelrakódása (osteophyta), vagy a gyökcsatorna hátsó falát alkotó kisízületi deformációja, csontos felrakódása, vagy porckorongsérv okozza (illetve ezek kombinációja).

Az alábbiakban az ízületi deformációkból adódó szűkületek megoldási lehetőségeit mutatom be.

a.) Az egyik lehetőség, hogy elülső nyaki feltárásból eltávolításra kerül az adott magasságban a porckorong és e porckorong helyére egy annál kissé magasabb, fix távtartó kerül beültetésre (lásd nyaki porckorongsérv műtéti technikát), mely megemeli az eltávolított porckorong helyét felülről határoló csigolyatestet. Ezt a technikát indirekt tágításnak hívjuk, mivel a két csigolya közti gyökcsatorna tágítása, azaz a csatorna alsó és felső fala köti távolság megnövelése során az ideggyök nem kerül vizualizációra a csatornájában és a felszabadulás mértéke is bizonytalan. Ez bizonyos esetekben elégséges, míg más esetekben nem.

b.) A másik lehetőség, hogy szintén elülső nyaki feltárásból, a porckorong eltávolítása után a középvonaltól kifelé, elfúrásra kerül az úgy nevezet uncovertebralis ízület, így a gyökcsatorna elülső falának eltávolításával látható válik az ideggyök a csatornájában, tehát direkt módon kerül felszabadításra az ideggyök. Ilyen esetben felszabadítás vizuális kontroll mellett kielégítően megítélhető. Az elsőnek említett technikához képest ez jóval megbízhatóbb a feltágítás tekintetében, de rizikósabb is. A fokozott rizikót két tényező adja. Az egyik, hogy a gyökcsatorna külső oldala mögött, mellett fut a csigolyákon áthaladó egyik fő verőér, az arteria vertebralis (mindkét oldalon egy-egy), mely sérülhet a beavatkozás során. A másik, hogy a megszorult ideggyök melletti csontos képletet kell elvenni, mely során a gyök sérülhet (szemben az indirekt beavatkozással).

Nyaki gyökcsatorna direkt feltágítása elülső nyaki feltárásból

Az (a) MRI képen haránt metszetben látható a nyaki 6. és 7. nyakcsigolya átmenete. A nyíl mutat a szűkült gyökcsatornára. Pirossal jelölt a szűk gyökcsatorna, míg kékkel a normális tágasságú, ellenoldali. (e) MRI képen oldalról látjuk a nyaki gerincszakaszt, a nyaki 6. csigolya előre való billenésével (nyíl mutatja a kóros C6-7 csigolyakapcsolatot). (f) CT képen szintén a hatos nyaki csigolya megcsúszva látható, társuló szöglettöréssel (piros vonal jelöli a csigolyatestek hátsó oldalát). (g) ismét MRI kép, melyen a beszűkült gyökcsatornára (C6-7 csigolya közt) mutat a kék nyíl (sötét „pacni” látható a résben), a piros pedig a normálisan tág csatornára (C7-D1 közt). A normálisan tág gyökcsatornát kékre színeztem. (h) CT képen szintén a beszűkült gyökcsatorna látható (pirossal színezve), melyre kék nyíl mutat. Alatta a normál tág gyökcsatorna látható (kékre színezve), piros nyíl mutat rá. (b) CT kép szintént harántmetszeti, műtét utáni, ahol a nyíl a feltágított gyökcsatornára mutat. Piros vonalak határolják a tágult gyökcsatorna falát és az ellenoldalon kék vonalak a nem tágított, normál tág csatorna falát. (c) kép egy homloksíkban készült CT rekonstrukciós kép, melyen látható a nyaki 7 (C7) és háti 1 (D1) csigolya közti távtartó, ezekhez a csigolyákhoz lemezt rögzítő csavarok és nyíl mutat a feltágított gyökcsatornára. (d) egy CT rekonstrukciós oldalkép, melyen a nyaki gerincszakaszra nézünk rá. Látható a nyaki 6, 7 és háti 1-es csigolyát összerögzítő rendszer, a porckorongok helyén, a csigolyák közti távtartók és piros vonal jelöli a helyre hozott gerincívet. (i) képen feltágított nyaki 6.- és 7. nyakcsigolya (C6-7) közti gyökcsatorna, pirosra színezve, az alatta levő ép csatorna, kékre színezve. Egyebekben látható, hogy a 6. csigolya alsó ízületi nyúlványa helyére került a sérülés miatti subluxált (részleges ficam) helyzetéből (viszonyítsad a (h) képhez).

c.) A harmadik opció, hogy hátsó nyaki feltárásból az adott magasságban az izomzat csigolyaívről, csigolya nyúlványról (processus spinosus) és a csigolyákat összekötő ízületről leválasztásra kerül, majd az ízület részleges, vagy teljes elfúrásával a gyökcsatorna hátulról kerül kinyitásra, a gyök direkt vízualizációjával. Értelemszerűen, ha a csigolyákat összekapcsoló kisízület jelentős mértékben károsodik a beavatkozás során, úgy az instabilitás elkerülése végett rögzíteni is kell a gerincet. Stabilizáció esetén csavarokat vezetünk a két szomszédos csigolyába és azokat rudakkal kötjük össze (erre mindkét oldalon szükség van ilyen esetben).

2.) A háti szakaszon fellépő gyökcsatorna szűkület oldása hasonló a háti porckorongsérvnél leírtakhoz (lásd háti porckorongsérv). Annyiban lehet eltérés, ha a porckoronghoz nem kell nyúlni, csak az ízület deformációja okozza a szűkületet, akkor elég a csatorna hátsó falát alkotó, szűkületet okozó ízület eltávolítása csavaros-rudas stabilizációval.

3. ) Az ágyéki szakaszon a szűkület pontos helyétől és okától függően többféle eljárás jöhet szóba.

a.) A porckorongsérv műtéti feltáráshoz hasonló feltárásból (lásd ágyéki porckorongsérv) tágítható fel a gyökcsatorna gerinccsatorna felé eső vége, persze úgy, hogy a porckoronghoz nem nyúlunk hozzá, ha az nem játszik szerepet a szűkítésben.

b.) A gerinccsatornától távol eső vége a gyökcsatornának egy a középvonaltól kissé távolabb kerülő metszésből, szintén hátsó feltárásból érhető el az izomzaton keresztül és onnan távolíthatók el a szűkítő csont és szalagdarabok.

c.) Ha pedig a csatornát teljes hosszában szükséges feltágítani, akkor a legcélszerűbb a gyökcsatornát hátulról határoló kisízület eltávolítása (hátsó gerinc feltárásból, az izomzat gerincről való leválasztása után), mely viszont instabilitást eredményez, így a csigolyákat összerögzítő eljárást von maga után (lásd csigolyacsúszás és gerincinstabilitás).

Ez előbbi kettő műtéti feltárás és felszabadítás minimális szövetkárosítással végezhető el, kis megterhelést okozva a páciens számára, szemben az utóbbival.