Bevezető
Ki operálhat gerincferdülést?
Milyen kiváltó okai lehetnek egy másodlagos scoliosisnak?
Hogyan mérjük a scoliosist?
Milyen tüneteket okozhat a másodlagos felnőttkori scoliosis vagy a fiatalkori fokozódása?
Mikor szükséges egy felnőttkori gerincferdülés esetén korrekciós műtétet végezni?
Milyen rizikóval járnak scoliosis rekonstrukciójára irányúló műtétek?
Néhány demonstratív példa a gerincferdülésre és annak műtéti ellátásra
A gerincferdülés egy rendkívül komplex probléma. Ezen a honlapon csak dióhéjban említem a scoliosist általánosságokat említve róla, mivel részletes ismertetése vaskos könyveket igényelne. Tekintve, hogy a másodlagos, felnőttkori scoliosis rendszeres jelenség a hétköznapjaimban és fontos szempont a műtéti tervezéseknél, úgy láttam, hogy érdemes róla pár szót ejteni.
Megkülönböztetjük a fiatalkori fejlődési rendellensségen alapuló, illetve ismeretlen okú, azaz idiopáthiás scoliosisokat. Felnőtt korban egyrészt a fiatal korban kialakult gerincferdülések fokozódhatnak és okozhatnak panaszt, illetve újonnan is kialakulhatnak gerincferrdülések, melyek panasz forrásai lehetnek.
A fiatalkori gerincferdüléseket, melyek közül a műtétet igénylők előfordulási gyakorisága kicsi, azaz ritka, hagyomány szerint az ortopéd sebészek operálják. Ilyen jellegű betegségeket így idegsebészként én nem látok el.
Technikailag a szakvizsga szempontjából az idegsebészek is megtehetnék, hogy ellátják a fiatalkori eseteket megfelelő gyakorlat megszerzése után, már csak azért is, mert a felnőttkoriakkal nap, mint nap szembesnek és adott esetben műtétileg is el kell látniuk, de az évi előfordulási csekély ráta alapján elég, ha pár ortopéd sebész dedikálja magát a fiatalkori esetek ellátására.
Az, hogy ki látja el a felnőttkori szerzett, vagy fiatalkori, felnőtt korban fokozódó gerincferdüléseket már komplexebb kérdés, mivel ezek összességükben jóval gyakrabban fordulnak elő, mint a fiatalkori scoliosisok, így ortopéd- és idegsebészek is gyakorta találkoznak ezzel a betegséggel.
Az idegsebészek közül sokan inkább a koponya és agy sebészet irányába mutatnak érdeklődést és kevéssé a gerinc iránt, míg mások fordítva inkább a gerincsebészetben merülnek el. Ebből adódik, hogy nem minden idegsebész ássa magát bele a gerincferdüléssel társuló betegségek ellátásába és így nem is operálja azt.
Én a gerincsebészetben mélyedtem el, így engem érdekelnek a scoliosisok és operálom az ilyen jellegű eltéréseket is.
A szerzett scoliosis azt jelenti, hogy valamilyen egyéb gerincbetegség folyományaként alakul ki, tehát konkrét oka van. Így könnyen érthető, hogy sok esetben a kiváltó ok kezelésénél nem hagyható figyelmen kívül a következményes gerincferdülés, tehát annak korrekciója válhat szükségessé, azaz előfordulhat, hogy a scoliosis korrekciója nélkül nem lesz kielégítő a műtéti eredmény. Szintén érthetővé válik a fentiekből, hogy a panasszal társuló másodlagos, kezdődő gerincferdülések esetén, amennyiben az alapbetegség műtéti ellátásra kerül, úgy megfontolandó a korrekció a további progresszió elkerülése céljából még akkor is, ha aktuálisan még nem jelentős mértékű a gerincferdülés.
A felnőttkori, főként másodlagos gerincferdülések ellátásáról írok, mivel ilyen jellegű betegségeket rendszeresen operálok.
A felnőtkori scoliosisok, mint írtam gyakorta részjelenségeként jelennek meg egyéb gerincbetegséghez társulva.
Az alap kiváltó ok (leggyakrabban) lehet a gerinc elhasználódása, tehát degeneratioja (lásd csigolyacsúszás), mely során két csigolyát összekötő elemek (porckorong, ízületek és szalagok rendszere) elkopnak, deformálódnak és a két csigolya kapcsolatának instabilitását eredményezve a felső csigolya elcsúszhat, elbillenhet, elfordulhat az alatta levőn. Az elbillent csigolya felett az egész gerincoszlop tovább billenhet a már elbillent csigolya irányba és egyidejűleg, mivel a szervezet a testünk egyensúlyára törekszik, az elbillent szakasz felett kompenzáció alakul ki, tehát a gerinc vissza „igyekszik” billenni a középvonal felé. Így alakulnak ki az oldalirányú kóros gerincgörbületek, azaz scoliotikus ívek. Időnként a kompenzációhoz a gerinc túl is billen az ellenoldal fele és ismét visszatér feljebb a középvonalhoz. A túlbillent kompenzatórikus szakasz az ellenirányba domború (azaz konvex).
Értelemszerűen a törésekből fakadhatnak olyan deformációk, melyek a gerinc elferdülését okozhatják. Ezért is célszerű a műtéti ellátásoknál a rekonstrukciót is szem előtt tartani, amennyiben a törés műtéti ellátást igényel.
A törésekhez hasonlóan a daganatok által okozott csigolyaátépülés, csigolyaszétesés vezethet a gerinc kóros görbületeinek kialakulásához. Ilyen esetekben az, hogy mekkora erőfeszítést érdemes bele tenni a görbületi korrekcióba attól is függ, hogy milyen a páciens életkilátása.
Hasonlóan a már említett csigolyaszéteséssel, átépüléssel járó kórképekhez a porckoronggyulladás szintén vezethet csigolyák közti instabilitáshoz, illetve a porckorongból a szomszédos csigolyatestekre átterjedő gyulladás eredményeként létre jövő spondylodiscitis során a csigolyatestek szétmállhatnak, összeroppanhatnak, így szintén deformáció léphet fel.
A szögméréseket röntgenképeken szokás végezni. Sok esetben nem elég egy-egy gerincszakasz röntgenábrázolása, hanem a teljes gerinc ábrázolása szükséges, ráadásul álló felvételen. Sajnos ez kevés helyen érhető el. Még korrektebb az, ha teljes test röntgen készül, de ez egy ideje hazánkban egyáltalán nem érhető el.
A scoliotikus íveket fokokban mérjük (Cobb-szöggel). Tehát a gerincferdülést nem lehet úgy értékelni, hogy „kicsi”, „közepes”, „nagy” ívű, illetve lehet, de hasztalan, mert csak a konkrét számokból lehet terápiás döntést hozni, adott esetben műtétet tervezni. A beteg után követésnek is csak úgy van értelme, ha konkrét fokokban megadott görbületek esetleges romlásáról tudunk beszélni, mivel számok alapján lehet egzaktul értékelni, hogy egy állapot stagnál-e, vagy romlik. A „kicsi”, a „közepessel” való összehasonlítása ilyen esetben semmit mondó.
Az oldalirányú görbület sok esetben csavarodással is társul, mely esetben torsios scoliosisról beszélünk, melyet szintén figyelembe kell venni műtéti tervezésnél. A torsio mérése komplikáltabb, részletekre itt nem térek ki.
Fontos megérteni, hogy a kóros gerincgörbület nem feltétlen okoz se panaszt, se tünetet!
Elsősorban helyi fájdalommal járhat a deformitás, illetve a kiváltó okhoz hozzá adódva eredményezhet fájdalmat. Természetesen a deformitás eredménye lehet az idegelemek megszorulása is, mely idegrendszeri funkció csökkenéshez vezethet. Továbbá a belszervek szorulhatnak meg extrém mértékű gerincferdülések során, így légzési, keringési, illetve emésztési zavarok is felléphetnek.
A válasz komplikált. A kopásos, azaz degeneratív alapúak esetében alapvetően az mondható el, hogy amennyiben fájdalomszindróma esetén a nem sebészi, azaz konzervatív kezelés kudarcot vall és a fájdalmak tolerálhatatlanok, akkor műtéti ellátás jön szóba. Szintén műtéti ellátás lehet szükséges, ha a gerincvelő, vagy ideggyök(ök) megszorulásával jár a scoliosis és következményes idegrendszeri funkció csökkenés lép fel. Végül pedig a belszervek megszorulása esetén, azok funkciójának csökkenése lehet műtéti indikáció.
A panasztól, tünettől függően nem feltétlen kell korrekciós műtétet végezni, még akkor sem, ha a nem sebészi kezelés kudarcba fulladt. Sok esetben, ha például a tünetek, panaszok hátterében egy gerinccsatorna szűkület, vagy egy oldalcsatornábani ideggyökmegszorulás áll, mely egy kis beavatkozással megoldható, akkor nem feltétlen szükséges nagy rekonstrukciós műtétet végezni.
Tekintve, hogy a gerincgörbületek mértéke, alakja, merevsége, oka széles skálán mozoghat, illetve mindig figyelembe kell venni a páciens általános állapotát, biológiai korát (életkorát), társbetegségeit a rizikók szintén széles skálán mozognak, mind minőség, mind mennyiség (azaz százalékos esély) tekintetében.
Általánosságban a gerincműtétek közül a komplikáltak közé tartoznak és rizikóik is magasabbak, mint a hétköznapokban nagyobb számban végzett egy, két szintes stabilizációs műtéteké vagy az azok nélkül járó idegfelszabadító műtéteké. A rizikók jellegét lásd a csigolyacsúszás és a porckorongsérv fejezetekben.
Az (a) és (e) képen a beteg műtét előtti teljes álló gerinc röntgenképe látható szemből és oldalnézetből. (b) és (f) képen az ágyéki gerincszakasz látható röntgenképen szintén műtét előtt. A (c) és (g) képen a műtét utáni, korrigált helyzet látható CT képeken. Szintén a korrigált helyzet látható a (d) és (h) röntgenképeken.
Jól látható, hogy a gerinc oldalirányú, kóros görbülete (szemből nézve) szinte teljesen megszűnt, illetve az oldalról megfigyelhető ellapult gerincgörbület (csökkent lordosis), azaz gerinckiegyenesedés szintén korrekcióra került, tehát megnöveltem a gerincgörbületét.
Az (a) és (d) röntgenképen a beteg műtét előtti ágyéki gerincszakasza látható szemből és oldalnézetből. (b) és (e) CT képen a műtét utáni, korrigált helyzet látható. Szintén a korrigált helyzet látható a (c) és (f) röntgenképeken.
Ennél az esetén is látható, hogy a kóros oldalirányú görbület, azaz a scoliosis korrekcióra került.
+36 30 4377188
1134 Budapest, Taksony u. 11-15.
fsz. 13., kapucsengő 13.
drkovariviktorzsolt@gmail.com