Bevezető
A porckorong gyulladás (discitis) gyakran véráramba jutó korokozóknak, baktériumoknak a porckorongban való megtelepedéséből fakad, illetve lehet sajnos gerincműtét szövődménye is, ahol a műtéti kapun át jut be a korokozó, valamint direkt, más szervből is átterjedhet a gerincre a gyulladás (például mellhártyák közti gyulladásból). Amikor véráram útján kerül be a baktérium a porckorongba, akkor azzal egyidejűleg, vagy azt megelőzően valahol a szervezetben máshol zajlik vagy zajlott egy fertőzés. Ezek lehetnek banálisnak tűnők is, mint például egy húgy úti fertőzés, egy gyulladt foggyökér, egy gyulladt körömágy, de akár egy gennyes mandulagyulladás vagy egy epehólyaggyulladás is lehet a baktériumforrás. A műtéti szövődmény esetében a beavatkozás során jut be a baktérium a műtéti területre, az operált porckorong helyére.
Mit jelent a spondylodiscitis?
A porckorongot érintő gyulladások gyakran ráterjednek az adott porckorongot alulról és felülről határoló csigolyákra. Ez esetben már nem discitisről, hanem spondylodiscitisről beszélünk, mely egy még súlyosabb kórkép.
Milyen tünetei vannak a discitisnek, spondylodiscitisnek?
Lehet tünetgazdag, heveny forma és lehet tünetszegény krónikusan zajló is. Mint bármilyen egyéb, a szervezetet érintő gyulladást kísérheti láz, hidegrázás, gyenge általános állapot, elesettség, bágyadtság érzete, étvágytalanság. Ezek az úgy nevezett nem specifikus (tehát általános) tünetek. Jellemző a helyi, gerinc menti fájdalom, mely éjszaka is jelentkezik, illetve mozgáskor fokozódik. Abban az esetben, ha a gyulladás beterjed a gerinccsatornába és ott a kemény agyhártyán kívüli (úgy nevezett epiduralis) tályogot képez, a gennygyülem pedig megnyomja a gerincvelőt (nyaki, háti szakaszon), vagy az idegrostokat (az ágyéki szakaszon), vagy az ideggyököket bármely szakaszon, akkor az vezethet az ideggyökök ellátási területére kisugárzó fájdalomhoz, illetve az idegrendszer funkciózavarához. Ugyanezt eredményezheti, ha a gyulladás következtében oly mértékű gerincdeformáció alakul ki, mely miatt a gerinccsatorna jelentős mértékben torzul az idegelemek megszorulását okozva.
Idegrendszeri tünetek
- Egy nyaki ideggyök károsodása főként karba, kézbe, lapockához, kulcscsonthoz, esetleg nyakba, fejre sugárzó fájdalmat, a kar(ok) érzészavarát (leginkább zsibbadás, érzéscsökkenés), a végtagon az érintett ideggyök által vezérelt izmok gyengülését, akár bénulását eredményezheti, attól függően mely ideggyök károsodik.
- A háti szakaszon levő ideggyök károsodása bordaív mentén kisugárzó fájdalmat, érzészavart okoz. Egy háti ideggyök működési kiesése nem eredményez lényegi funkciócsökkenést a légzésben.
- Az ágyéki (derék) szakaszon egy vagy több ideggyök megnyomása, megfeszítettsége, gyulladása esetén a vezető tünet az alsó végtagba sugárzó fájdalom és az alsó végtagokban fellépő zsibbadás. Súlyosabb esetben az adott gyök(ök) által vezérelt izmok gyengülése, bénulása alakulhat ki. Az alsó végtagba sugárzó fájdalmat attól függően, hogy mely ideggyök érintett, eltérően nevezik. Előfordulhat, hogy a fájdalom nem a fent megnevezett idegek mentén alakul ki, ezek esetében nem feltétlen használunk speciális megnevezést. Előfordulhat olyan is, még súlyosabb esetben, hogy a húgyhólyag és a végbél záróizmainak beidegzése is károsodik az úgy nevezett keresztcsonti (sacralis) idegyökök összenyomódása miatt, mely eredménye alapvetően székrekedés, vizelet ürítési nehezítettség. Végeredményben kialakulhat a széklet és vizelet akaratlagos ürítési képtelensége is. Ehhez társulhat a gáttájék, azaz a végbélnyílás körüli érzészavar, érzéskiesés, illetve a combok belső oldalán a lovagló nadrág keményebb részének megfelelő terület érzéscsökkenése, érzéskiesése. Ezt hívják lovaglónadrág érzéscsökkenésnek is. A vizelési, székelési zavar és társuló érzészavar együttesét cauda szindrómának hívják. Előfordulhat, hogy mindkét oldali alsó végtaghoz futó ideggyökök is érintettek, kétoldali tüneteket okozva, melyet tetézhet a már említett cauda szindróma. Férfiaknál színezheti a képet impotencia is, mivel az erekcióhoz és ejakulációhoz szintén szükség van a keresztcsonti gyökök megfelelő működésére.
- A gerincvelő megnyomódásának következménye már jóval kiterjedtebb, súlyosabb panaszokat, tüneteket eredményezhet. A gerincvelő károsodása a nyaki szakaszon szintén a magasságtól változóan okozhatja mind a négy végtag és a törzs izmainak gyengülését, bénulását, akár légzési képtelenséget eredményezve, ugyanezen területek érzészavarával, akár érzéskiesésével, a végtagok koordinációs zavarával. Ebből fakad, hogy egy ilyen probléma életet veszélyeztető is lehet.
A pácienseknek általában az tűnik fel, hogy a fájdalom, zsibogás, érzéscsökkenés mellett ügyetlenebb a kezük vagy lábuk, vagy mind a négy végtagjuk. Kieshetnek tárgyak a kezükből, nem úgy működik a karjuk, mint korábban, romlik a mozgáskoordináció, erőtlenebbé válhatnak a végtagok. Van, akinek a járása válik ügyetlenebbé, bizonytalanabbá, esetleg rogyadozónak érezheti a lábait. Az említett felső és alsó végtagi tünetek kombinálódhatnak, attól függően, hogy a gerinc mely szakaszát érinti a gyulladás.
A betegség elharapódzhat a szervezetben és a gyulladás területéről a véráram útján más szervekben is megtelepedhet a baktérium. Erre jellemző példa a szívbelhártyájának következményes gyulladása. Összességében sajnos halálos kórképpé alakulhat a gerincet érintő bakteriális gyulladás.
Mindig meg kell operálni a discitist, a spondylodiscitist?
Nem, közelről sem kell megoperálni mindig a discitist, spondylodiscitist. Ezek a betegségek több szakirány bevonásával kerülnek ellátásra, és nem is feltétlen szerepel a műtéti kezelés a gyógyítási folyamatban, mivel ez alapvetően egy bakteriális, fertőzéses kórkép, melynek a fő ellenszere az antibiotikum.
Hogyan történik a diagnózis és a kezelés?
A diagnózis a panaszok, a fizikális vizsgálat, a laborvizsgálat, valamint a képalkotó vizsgálatok eredményeinek értékelésén alapszik.
Azokban az esetekben, ahol van konkrét forrása a fertőzésnek, mely a véráram útján terjedt tovább, azt kell első sorban kezelni, megszűntetni és ezzel egyidejűleg kezelni a gerincet érintő gyulladást. A terápia alapvetően a kórokozó azonosításán, annak alapján célzott antibiotikum kezelésén és a lehetőség szerint, ha van a gerincen kívüli egyéb, elsődleges forrás, akkor annak megszűntetésén alapszik. Műtéti kezelésnek csak másodlagos szerepe van. Sok esetben elég az antibiotikum kezelés és nem kell nagy műtéti feltárás, legfeljebb mintavétel, mely sok esetben bőrön keresztüli célzott szúrással elvégezhető.
Általánosságban az mondható el, hogy a nem sebészi beavatkozás eredményeként létrejött discitis, spondylodiscitis esetén akkor lehet szükség műtétre, ha a fájdalom tolerálhatatlan a gyógyszeres kezelés dacára és a fájdalmak miatt immobil a beteg, azaz nem tud felkelni az ágyból. Régebben a gyulladt terület nyugalmának biztosítása céljából fektették a beteget. Ugyanakkor a tartós fekvésnek számos nem kívánatos következménye, szövődménye lehet. Így az újabb trendek szerint a beteget nem az immobilizálás irányába igyekszünk terelni, hanem mobillá próbáljuk tenni. Ennek érdekében, ha az fájdalomcsillapítás és merev korzett (fűző) viselése dacára nem érthető el, akkor szóba jön műtéti stabilizáció. A gerinc stabilizációjával a gerincet nyugalomba helyezve jobb körülményeket lehet biztosítani a gyulladás lezajlásához is.
Műtét akkor kell végezni, ha a gyulladás következtében a gerinc instabillá válik, ha nem uralható a gyulladásos folyamat antibiotikummal önmagában és így elkerülhetetlenné válik a gyulladt terület „kitisztítása”, illetve, ha idegrendszeri jelentős funkció csökkenés társul a folyamathoz és főként, ha az progresszív.
Amennyiben műtéti szövődményként alakult ki a fertőzés és gyulladás, úgy újabb feltárásra, a műtéti terület kitisztítására, adott esetben implantátumcserére lehet szükség, a kórokozó azonosítását szolgáló mintavétellel és megfelelő antibiotikum alkalmazásával. Ilyen esetben többszöri műtéti feltárásra is szükség lehet.
A műtét kiterjedtsége, azaz nagysága esetről esetre változhat. Általában a gyulladt porckorong kerül eltávolításra, adott esetben a szomszédos csigolyák részleges, vagy teljes eltávolításával. Az eltávolított képletek helyére távtartó kerül és gyakorta csont vagy műcsont. Az előbbi célja a stabilitás létrehozása, az utóbbié pedig az, hogy a visszahagyott csontszélek részéről átépülés alakulhasson ki, csontblokkot hozva létre a gyulladás helyén. A műcsontok közül olyan is van, mely antibiotikummal itatható át és helyben adja le az antibiotikumot, ott, ahol arra a legnagyobb szükség van. Ezt egészíti ki a gerinc valamilyen formájú stabilizációja, zömmel titániumötvözetű csavarokból és rudakból álló rendszerrel. A távtartó, mely porckorong vagy csigolya pótló protézis általában szintén titániumötvözet ilyen esetekben. Gyakran ezek igen nagy műtétek, melyek próbára teszik a gyulladás miatt amúgy is legyengült szervezetet. A felépülés pedig lassú, sok hónapot igénybe vevő. Minél nagyobb a csonthiány, annál nehezebben tud átépülni csontosan az adott szakasz (ez akár évekig is eltarthat).
Spondylodiscitis
(a) és (b) képeken a ThXI-es, a ThXII-es csigolyát és a köztük levő porckorongot érintő, jelentős szöglettöréssel és gerinccsatorna szűkülettel társuló gyulladás látható MRI és CT oldalirányú képeken. A (c) képen a rekonstrukció utáni oldal röntgenkép látható, míg a (d) képen ugyan látható CT felvételen. A nyilak mutatják az elváltozást és a szétesett csigolyák helyére ültetett távtartót. Az (e) haránt irányú képen szétesett csigolyatest látható, a kontúr széttöredezésével. A szintén haránt irányú (f) képen pedig a csigolyatest helyére ültetett prothesisre mutat a nyíl, mely műcsonttal van feltöltve.
A betegség sikeres kezelése esetén a gyulladt területén csontos átépülés lép fel. Ugyan megszűnik a mozgás az adott csigolyák közt, de egyúttal az instabilitás is és így mérséklődik, szerencsés esetben pedig megszűnik a fájdalom. A gerincet érintő gyulladásos kórképek esetén a gerincvelő, vagy ideggyökök megnyomódása okán létre jött végtaggyengülés, mozgáskoordinációs zavar, érzészavar, vizelet és széklet ürítési zavar sok esetben javul, akár rendeződhet is.
Az antibiotikumos kezelés általában kezdetben vénás úton történik, míg később szájon át szedendő formára váltható többnyire. Az antibiotikumos kezelés általában sok hónapot igényel és megterheli a szervezetet, viszont a hosszan tartó antibitotikumos kezelés a kulcsa annak, hogy a csontokból, porcokból nehezen kiírtható baktériumok eltűnjenek. Sajnos előfordul, hogy a kitartó kezelés dacára a kórokozók nem tűnnek el teljesen, úgymond csak nyugvó állapot alakul ki és később az immunrendszer bármilyen okú gyengülése kapcsán a gyulladás fellángolhat. Az ilyen betegségen átesett pácienseket hosszasan, rendszeresen szoktuk kontrollálni.
A gyulladás ugyanakkor elharapódzhat és szétterjedhet a gerincből is a vérárammal, más szerveket, illetve az egész szervezetet károsítva. Végeredményben akár vezethet a gyulladás halálhoz is, de az esetek jelentős részében lehet segíteni és felépülhet a beteg.
Forduljon hozzám bizalommal
Kapcsolat
+36 30 4377188
1134 Budapest, Taksony u. 11-15.
fsz. 13., kapucsengő 13.
drkovariviktorzsolt@gmail.com