Gerincinstabilitás

A gerincinstabilitás nem egy önmagában létező entitás, hanem valamilyen kóros eltéréshez társul.

• Leggyakoribb oka a gerincinstabilitásnak a csigolyák közti kapcsolat kopása, elhasználódás talaján való meglazulása. Instabilitáshoz vezethet a porckorong tönkre menetele, mely társulhat porckorong előboltosulással, porckorongsérvvel, gerinccsatornaszűkülettel vagy akár csigolyacsúszással is. A fentiekről bővebben olvashat a megfelelő fejezetekben.
• Gyakori a fejlődési zavar (például spondylolysis) talaján kialakuló csigolyacsúszáshoz (spondylolisthesis) társló instabilitás.
• Instabilitás oka lehet daganatos folyamat vagy gyulladásos folyamat eredményeként a gerincet alkotó elemek meggyengülése, szétesése (lásd gerincdaganat, porckoronggyulladás). A gyulladások lehetnek fertőzéses, azaz kórokozók által kiváltottak és lehetnek immunrendszer betegségének eredménye is.
• Értelemszerűen balesetnél is kialakulhat instabilitás a csigolyák törésének, a csigolyákat összekapcsoló porckorongok és szalagok szétszakadásának következtében (lásd gerinctörés).
• Nem utolsó sorban gerincműtétek eredménye is lehet instabilitás. Idegfelszabadító műtétek esetén, ha azok nem társulnak stabilizálással, akkor eredményezhetnek instabilitást. Ugyanakkor a stabilizációs műtétek szomszédságában is kialakulhat instabilitás, melyet szomszédos szegmens szindrómának hívunk. Instabilitás léphet fel akkor is, ha fixációs vagy fúziós műtét implantátumai meglazulnak vagy eltörnek és nem tartják meg a rögzíteni kívánt gerincszakaszt.

A gerinc instabilitását tekintve vannak egyértelmű radiológiai jelek. Ezek közé tartoznak az úgynevezett oldalfunkcionális röntgenfelvételeken látható kóros, túlzott mértékű elmozdulások, túlzott porcrés felnyílások. Az úgy nevezett funkcionál felvételeken csigolyák elmozdulását előre és hátra (esetleg oldalra) hajló véghelyzetben hasonlítjuk egymáshoz. Instabilitást jelent az is, ha egy csigolyacsúszás progresszív. Ilyenre példa az, ha egy fejlődési zavar következtében a csigolyatest lassan, de radiológiailag nyomon követhető módon folyamatosan csúszik előre. Az instabilitásnak vannak kevésbé direkt radiológiai jelei is, melyek értékelése némi szubjektívitással társul.

Kiemelném, hogy a porckorong tönkre menetele instabilitással társul általában, noha ez a fajta instabilitás sokszor nem jelentkezik a csigolyák közti túlzott mértékű elmozdulásban, viszont eredménye a csigolyákat összekapcsoló rendszerek túlterhelődése. Ilyen túlterhelődésre példa a csigolyaíveket összekapcsoló sárga szalagok (ligamentum flavum) megvastagodása, csigolyákat hátul összekapcsoló kisízületek túlterhelődése azok szélén kóros csontkinövések képződése, melyek a gerinccsatorna és a gyökcsatorna beszűküléséhez vezethet (lásd gerinccsatornaszűkület, gyökcsatornaszűkület).

Természetesen a radiológiai eltéréseken kívül értékelendők a panaszok és tünetek is.

Minimál invazív csavaros-rudas gerincstabilizáció rendszer, a porckorongok helyére ültetett különféle implantátumokkal