Bevezető
A gerinc egyensúlyát tekintve azt oldalról (sagittalis sík) és szemből (coronalis sík) vizsgálva értékeljük. Az utolsó nyaki csigolyától (C7) húzott függőleges egyensúlyvonal (plumb line) normálisan áthalad a keresztcsont platóján (álló röntgenfelvételen értékelve) mindkét említett síkban.
Számos betegség miatt alakulhat úgy, hogy a gerinc egyensúlya felborul és már egyszerűbb műtéteknél is figyelembe kellhet venni az egyensúly kérdését. A gerinc ilyen irányú szemlélete felfogható egy holisztikus szemléletnek is, azaz egészként vesszük figyelembe a gerincet, nem pedig nyaki-, háti-, ágyéki szakaszokra tagolva. Tehát egy kisebb helyinek tűnő kóros elváltozás is végeredményben az egész rendszer problémája, így a megoldása adott esetben túl mutathat a helyi probléma kezelésén.
Ez a fajta szemléletmód a világban reneszánszát éli, mivel évtizedekkel ezelőtt már foglalkoztak a gerinc, mint egész egyensúlyával, majd a homályba merült a kérdéskör és mostanában felelevenítésre került. A kutatások e téren jelenleg is zajlanak. A gerincegyensúly kialakulásának összes paramétre ma sem ismert.
Összességében az viszont elmondható, hogy az egyensúlyából jelentősebben kibillent gerinchez társulva nagy valószínűséggel fájdalmak lépnek fel a gerinc mentén, melynek oka számos lehet.
Oldalból nézett gerincegyensúly (sagittalis balanasz)
A képeken a háti és ágyéki gerincszakasz íveinek szöge, illetve a combcsontok fejéhez és a keresztcsonthoz képest mért szögek, valamint a gerinc egyensúly vonala látható.
Kiemelhető, hogy a gerinc kiegyensúlyozatlansága (első sorban oldal irányból tekintve) esetén az azt tartó izmok elfáradnak, kimerülnek és így fájdalmat eredményezhetnek. Erre jellemző példa az, amikor az ágyéki- vagy a háti gerincszakasz oly formán deformálódik, hogy a páciens törzse előre „meggörbül”. Ennek oka lehet az ágyéki gerincszakasz normálisan előre domború görbületének „kiegyenesedése” vagy a háti gerincszakasz normálisan előre homorú görbületének fokozódása. Az eredmény az, hogy a súlyvonal a keresztcsontól előre helyeződik át. Ezt a páciens úgy éli meg, hogy előre dől a teste és mind untalan ezt korrigálni igyekszik, próbál hátra dőlni. Ilyen esetben a medencét billenti hátra a páciens, majd mikor már az sem elég, akkor a térdeket rogyasztja. Amikor ez a kompenzálási lehetőség is kimerül, akkor egy járókeretre, rollátorra (gurulós járókeret) vagy mankókra dőlve, terhelve tud már csak járni. Ezen folyamat során végig derékfájdalom kínozza a pácienst, mert azok az izmok, melyek az egyenes, függőleges törzzsel való állást, járást biztosítanák kimerülnek. Az egyensúly jelentős mértékű felborulása, mint egy ördögi kör, önmagát fokozza, mivel a terhelési erővonalak normálistól eltérővé válva arra kényszerítik a rendszert. Erre példa a csontritkulás talaján kialakuló csigolyaösszeroppanás eredményeként fokozódó háti gerincgörbület, csökkenő ágyéki gerincgörbület (lásd csontritkulásos csigolyaösszeroppanás).
Gerinc oldal irányú egyensúlyának és egyensúlyvesztésének szemléltetése
Az A képen egyensúlyban a gerinc. B képen az egyensúly vonal már a keresztcsont elé esik, az ágyéki görbület mérséklődése mellett. C képen pedig felborult az egyensúly. Az egyensúlyvonal már nem csak a keresztcsont elé esik, hanem a combcsontok feje elé is, a térd rogy a kompenzáció miatt.
Különböző, normálisnak tartott gerincalakok és medence konfigurációk vannak. Természetes folyamat, hogy az idősödéssel megváltozik a gerinc alakja és sajnos nem előnyére. Az eltérő gerincalakzatok esetén eltérő mértékben, illetve eséllyel léphetnek fel egyensúlyi zavarok, melyek kialakulási esélyét az idő közben esetleg elszenvedett betegségek is súlyosbíthatják.
Az oldalnézetből értékelt (sagittalis) egyensúlyzavar sok esetben társul szemből nézve látható egyensúlyzavarral, melyet gerincferdülésnek, scoliosisnak hívunk (lásd scoliosis). Számos esetben a két síkban bekövetkezett eltérés szinkron kezelendő.
Műtéti tervezés
Itt ki kell emelni, hogy műtéti tervezésnél is számos esetben figyelembe kell venni a fentieket. Nyilván valóan az egyensúlyzavart korrigáló műtéti típusok és tervezések részletei messze túl mutatnak az itt bemutatandó általános információn.
Műtét jellege
Általánosságban az mondható el, hogy az egysúly helyreállítása általában a csigolyák közére, azaz a porckorongok helyére ültetett távtartók segítségével vagy magukon csigolyán történő ékkivágással, esetleg csigolyaeltávolítással érhető el és kiterjedt gerincstabilizációval jár, következményes mozgásbeszűküléssel, jelentős szervezeti megterheléssel és magas műtéti rizikóval.
Mikor jön szóba gerincegyensúlyt korrigáló műtét?
Ilyen jellegű műtét általában súlyos mértékű deformációknál jön szóba, melyek alapvetően a hétköznapi életet jelentős mértékben korlátozzák és elviselhetetlen fájdalmakat okoznak.
Sagittalis (oldal irányú) egyensúlyzavar, diszbalansz
Az (a) képen CT rekonstrukción látható egy korábbi csigolyatörés ellátása során kialakult gyulladás eredményeként létrejött durva gerincdeformáció, mely során a gerinc előre dőlt. A kék nyíl mutatja a deformáció helyét bent levő implantátumokkal. A (b) oldal teljes gerinc, álló röntgenképen az említett elváltozás korrekciós műtétének eredménye látható, mely nem kielégítő. Ugyan a durva szöglettörés jelentős mértékben mérséklésre került, de az egyensúlyvonal még lényegesen a keresztcsont platója előtt fut. Kék vonal mutatja az egyensúlyvonalat és piros jelöli az egyensúlyvonal ideálistól való távolságát. (c) képen a végleges állapot látható, újabb korrekciós műtét eredményeként, mely során az ágyéki 4. csigolyából egy ék került kivágásra, hogy az a fölötti gerincszakasz visszabillenthető legyen. Kék vonal jelöli az új helyét az egyensúlyvonalnak, mely most már a keresztcsont platóján fut át és nyíl mutatja a helyre állított ágyéki (derék) görbületi ívet. (d) szemből mutatja a végleges, korrigált állapotot.
Zárszó
Még ma is kevesen szemlélik egészében a betegek gerincét hazánkban, melyet jól tükröz, hogy kevés helyen érhető el az álló teljes gerincet ábrázoló röntgenfelvétel. Nyilván, ahol nagy az igény, ott a szolgáltatás is általában előbb utóbb megjelenik. Az idegsebészek zöme a gerinc lokális problémáival foglalkozik és igyekeszik a lehető legkisebb, hasznos műtétet elvégezni, ódzkodva a nagy gerincműtétektől; ám ez hosszútávon nem feltétlen előre mutató. Az ortopédiai háttérképzésűek pedig hajlanak a kiterjedt műtétekre esetleg időnként túlméretezve a műtétet. Ugyanakkor még ma is sok vita folyik arról, hogy mikor milyen hosszú a legoptimálisabb stabilizáció.
Célszerű egy gerincsebészeti szakirány kialakítása lenne, de az jelenleg Magyarországon nem létezik.
Általánosságban az ritkán mondható el a gerincsebészetet illetően, hogy egy problémát csak így, vagy csak úgy lehet megoldani. Ki milyen „iskolából, műhelyből jön”, olyan szemléletű. Általában több opció közül lehet választani és utólag derül ki, hogy a választás helyes volt-e és több megoldás is hozhat kielégítő eredményt. Sajnos a legjobb szándék és széles ismeretanyag birtokban sem lehet biztos kimentet ígérni egy páciensnek adott betegsége esetén.
Mérlegelve az opcionális beavatkozások előnyét, hátrányát, rizikóját kerül kialakításra egy műtéti terv az adott orvos tapasztalata, nemzetközi irányelvek figyelembe vételével és ismeretanyagának tárháza alapján. Viszont ebből adódik, hogy egy adott probléma megfelelő elméleti, vagy műtéttechnikai ismeret hiányában az adott szemlélő számra elsikkadhat, illetve időnként az újdonságok esetén tapasztalható az ismert mondás, hogy akinek kezében a kalapács, az mindent szögnek lát. Ezért is fontos, hogy rendszeresen képződjenek az orvosok és látószögüket, műtéti repertoárjukat bővítsék. Ez bár egyértelműnek tűnik, de különböző orvosok különböző mértékben érdeklődnek a gerinc kezeléseinek lehetősége iránt, ugyanakkor szinte minden idegsebész és jó néhány ortopéd sebész is operál gerincet valamilyen szintig.
Én abban hiszek, hogy egy páciens kezeléshez akkor fogjunk hozzá, ha az estleges komplikációk, szövődmények megoldására is van elképzelésünk és azt vagy magunk meg tudjuk oldani, vagy tudjunk és merjünk hozzá segítséget kérni, akár saját szakirányunkból, akár társszakma képviselőjétől. Ideálisnak azt tartom, ha egy sebész, aki a gerinchez nyúl a porckorongsérv műtéten és kis felszabadító műtéteken túl a gerincet komplexen is látja és képes megoperálni azt a tetejétől az aljáig, ha a szükség úgy diktálja. Ez azért is fontos, mert, ha hiányoznak a kielégítő ismeretek (hiszen kezelést is csak arra a problémára tud kínálni a terapeuta, amit ismer és csak azt tudja megoldani, aminek a nyitja a kezében van), akkor a beteg kezelése tévútra kerülhet.
Forduljon hozzám bizalommal
Kapcsolat
+36 30 4377188
1134 Budapest, Taksony u. 11-15.
fsz. 13., kapucsengő 13.
drkovariviktorzsolt@gmail.com