Bevezető
Milyen oka lehet a gerinctörésnek?
Milyen típusú gerinctörések vannak?
Mi a célja a gerinc műtéteknek a törések és ficamok esetén?
Milyen módon történik egy gerinctörés műtéti ellátása?
A csigolyaficamokról általánosságban
Milyen sürgősen kell a gerinctöréseket ellátni?
Milyen eséllyel lehet egy gerinctörésből, ficamból felépülni?
Alapvetően a gerinctöréseket kialakulási mechanizmusuk és a sérült alkotó elemek alapján osztályozzuk. A világszerte leginkább alkalmazott modern törést osztályozó rendszert a svájci, davosi székhelyű AO (Arbeitsgemeinshaft für Osteosynthesefragen) munkacsoport alkotta meg. Ez a rendszer is változik, a technológia fejlődésével újra és újra átgondolásra, átdolgozásra kerül.
A kérdés magától értetődőnek tűnik elsőre. Mi más, mint baleset. Ez az esetek zömében igaz is. Ugyanakkor számos olyan állapot létezik, mely esetén nem szükséges baleset, vagy csak igen minimális ahhoz, hogy a gerinc összetörjön. Ilyen esetek az alábbiak:
Fontosnak látom kiemelni, hogy a csontritkulásból fakadó csigolyaösszeroppanás is csigolyatörés, mely általában a stabil törések kategóriája tartozik. Ezt másik fejezetben fejtem ki, lásd csontritkulásos csigolyaösszeroppanás – vertebroplasztika. Viszont időnként instabil törés is kialakulthat osteoporosis talaján, illetve a csontritkulás súlyosbíthatja a baleset, vagy egyéb ok miatt fellépő csigolyatörést.
Csigolya törés oka nem csak baleset, vagy a csont állományának megkevesbedése lehet, hanem a csigolyatestet károsító egyéb betegségek is, mint például a daganatok vagy gyulladás.
Igen ritka a genetikai alapú csontosodási zavar, mely esetén rendkívül könnyen eltörhet a kóros állagú csont. Melynek több változata van, eltérő mértékű törékeny csontot eredményezve.
A gerinctörési variációk részletes ismertetésének nem látom értelmét e honlap keretein belül (vaskos könyv fogalja azokat össze).
A kurrens törés beosztás www.aofoundation.org honlapon érhető el regisztrációt és előfizetést követően.
Minimál invazív gerincstabilizáló rendszer
Kiemelhető, hogy vannak stabil kategóriába sorolt törések, melyek nem járnak idegelem (gerincvelő, ideggyök) sérüléssel és nem igényelnek alapvetően műtétet. Ezek estében általában külső rögzítő kerül alkalmazásra, mint például egy kemény fűző (korzett), mely körbe öleli a törzset és megtámasztja azt, illetve akadályozza annak mozgását. Ugyanilyen szerepe van a nyaki sérüléseknél a kemény nyaki gallérnak. Elfordul ugyanakkor, hogy a kezdetben konzervatív, azaz nem sebészi módon kezelt, alapvetően stabil kategóriába sorolt törés esetén végül szükségessé válik a műtét. Erre akkor kerülhet sor, ha nem tolerálhatók a töréssel járó fájdalmak, vagy gerincdeformitás alalakul ki, mely progresszív és jelentős mértékűvé válik.
Az előbbiből adódik, hogy vannak instabil törések is, melyek közt szintén vannak fokozati eltérések. Az instabil törések közt is akad olyan, ahol megkísérelhető a műtét nélküli kezelés. Ilyen törések különböző százalékos esélyekkel gyógyulnak, alapvetően kisebb eséllyel, mint a stabil törések. Ilyen esetekben a sebészi, kontra nem sebészi kezelési lehetőségek és azok előnyének, hátrányának ismertetése után a beteggel egyeztetve kerül kialakításra a terápia. Ugyanakkor az instabil törések jelentős részében a műtéti kezelés racionálisan nem kerülhető el. Ennek oka az, hogy törtvégek elmozdulása idegrendszeri, illetve egyéb szervi károsodással, vagy a már kialakult károsodás fokozódásával fenyegetnek a műtét elmaradása esetén.
A balesetekből származó törések, ficamok eredményeként kialakult gerincvelő, illetve ideggyöksérülés eredményezhet részleges vagy teljes funkcióvesztést. Ezek a károsodások lehetnek átmenetiek vagy véglegesek.
Nyakcsigolya törése
Az (a) CT rekonstrukciós képen a nyaki szakaszt látjuk oldalról, a 2. nyakcsigolya fognyúlványának (dens) nevezett résznek letörésével. Nyíl mutatja a törés helyét. (c) képen szintén a törés látható, szemből nézve (homloksíkbani rekonstrukciós kép). (b) képen a műtét utáni állapot láthat, a letörött darab visszahúzását követően. (d) képen szintén a repozíció és stabilizáció látható a koponyának és a felső négy nyakcsigolyának az összerögzítésével.
Komplex nyaki törésellátás
Nyaki 5. és 6. csigolya határán szakadt szét a porckorongok és szalagok mentén elcsontosodott gerinc (Bechterew-kór). Mivel ilyenkor a gerinc úgy tekintendő, mint egy bot, így mivel az eltört bot két szárát sem lehet röviden stabilan egymáshoz rögzíteni, ilyen esetben is hosszú rögzítésre kényszerülünk. A stabilitást maximálni akkor lehet, ha elölről és hátulról is rögzítésre kerül a gerinc, azaz 360°-os stabilizációt hozunk létre.
Háti csigolya törése
Dupla háti csigolyatörés látható (a) oldal irányú CT rekonstruált képanyagon, mely során kialakult szöglettörést minimál invazív gerincfixáló rendszerrel korrigáltuk stabilizálva a gerincet. A rögzítő rendszer látható az oldal CT képen (b) és röntgenképen (e). A (c) CT haránt képen látható az egyik törött csigolya, míg mellette a (d) képen a csigolyába vezetett csavarok részlete látható.
Ágyéki csigolya romtörése és annak rekonstrukciója
CT kép ábrázolja a törést oldalnézetben, a törött csigolyára (ágyéki 1. csigolya) mutat a nyíl (a), illetve annak rekonstrukciója utáni állapot látható a (b) képen, a romosan törött csigolya helyére ültetett csigolyát pótló prothesissel. A (c) képen a törött csigolya látható harántirányú metszetben. Itt kék pöttyök jelölik azt a vonalat, ahol kellene lennie normálisan a gerinccsatorna elülső falának. A gerinccsatorna hátsó falát alkotó csontrész a gerinccsatornába szakadt állapotban látható, nyíl mutatja. E kép mellett a rekonstrukció utáni helyzet látható, már visszatágított gerinccsatornával (d). Jobboldalon pedig oldal röntgenképen látható gerinc rekonstruált állapota a rögzítéssel (e).
Csigolyapótló prothesis
A gerinctörések műtéti kezelése a gerinc stabilizálását, a deformációk korrekcióját, deformációk kialakulásának megelőzését, a megszorult idegelemek felszabadítását, az idegelemeket burkoló, az agyvizet magába záró zsák rekonstrukcióját célozza.
Nagyon fontos megérteni és elfogadni, hogy az idegrendszer tekintetében a műtétek célja alapvetően az aktuális idegrendszeri állapot és funkció megőrzése, illetve annak az esélynek a megadása, hogy a sérült idegszövetek valamelyest regenerálódhassanak. Az általános tapasztalat az, hogy minél súlyosabb az idegrendszeri károsodás a sérülés pillanatát követően, annál rosszabbak az esélyek a felépülésre. Vannak olyan esetek is, amikor idegrendszeri funkció javulása már nem valószínű és a műtéti beavatkozás (gerincstabilizáció) célja az, hogy a beteg mobilizálható, rehabilitálható legyen a lehetőségeihez képest.
A gerinc műtéti stabilizálásának módja és a műtéti behatolási kapu megválasztása az érintett gerincszakasztól, a sérülés jellegétől nagyban függ. A rögzítő eszközök leggyakrabban csavarokból és azokat összekapcsoló rudakból álló rendszerek, vagy csavarokkal rögzített lemezes rendszerek. A sérült porckorongok, vagy csigolyák helyére különböző anyagból készült (fém, műanyag, szénszálas) távtartók, protézisek kerülhetnek. A sérülésből adódó jelentősebb szöglettörések, elcsúszások korrekcióra kerülnek. E korrekciók a sérülés jellegétől, lokalizációjától függően szóba jöhet kézi manőver a repozícióhoz, vagy speciális fektetéssel, húzatással a műtő asztalon lehet a korrekciót segíteni, illetve az implantátumokkal lehet a csontokat helyükre húzni.
A csigolya ficama általánosságban azt jelenti, hogy a csigolyákat összekapcsoló ízületeknél egyik, vagy mindkét oldalon a felső csigolyához kapcsolódó, lefele nyúló ízületi nyúlvány átugrik az alatta levőn (tehát az alul levő csigolya felfele tekintő nyúlványain). Ez értelemszerűen a csigolyatest elmozdulásával jár, melynek következménye a csigolyák által közre zárt gerinccsatorna, illetve oldal fele néző, gyökcsatorna deformációja, beszűkülése. A gerinccsatorna szűkülésével a nyaki és háti szakaszon a gerincvelő szorulhat meg, míg az ágyéki szakaszon az idegrostok préselődhetnek össze. Mindkét eset súlyos idegrendszeri károsodással, funkcióvesztéssel járhat.
A ficamok, vagy részleges ficamok az esetek egy részében csigolyatöréssel társulnak, míg más esetekben a csigolyákat összekapcsoló porckorong, szalagrendszer, kisízületeket ölelő tokrendszer sérülésével jár, törés nélkül.
A kezelés általában hasonló a törésekéhez, szükség szerinti gerincstabilizációs műtéttel jár.
A gerincet érintő sérülésekhez társulhatnak egyéb szervek sérülései. A beteg állapotának alakulását a szervezet egészét ért sérülés formája, kiterjedtsége, súlyossága határozza meg. Így sok esetben több szakmát felölelő ellátásra szorulnak a betegek.
Nyakcsigolya ficama
Oldal irányú CT rekonstrukciós képen látható a C6 csigolya töréssel társuló ficama (a és b). Az (a) képen a C6 csigolyatestnek az alatta levő (C7) csigolya elé csúszása látható (nyíl ábrázolja). A (b) képen az ízület felső felének, az alsó elé ugrott (ficamodott) állapota látható (nyíl mutatja).
(c) és (d) képeken a nyakcsigolya ficamának korrekciója utáni állapot látható a CT felvételeken. (c) képen a szétszakadt porckorong helyén látható csontblokk, távtartóként, illetve lemezes csavaros elülső stabilizáció (nyíl mutatja). Látható, hogy a gerinccsatorna átmérője és a csigolyák harmonikus ívű sora helyreállt. A csavarok pedig átérik a csigolyatestet, azaz duplán tartanak, az elülső és hátsó falban is kapaszkodva. (d) képen látható, hogy helyére került az egyik oldali ízület felső felét adó ízületi nyúlvány (nyíl mutatja).
Az ellátás sürgősségét alapvetően a társsérülések és az idegrendszer sérülésének mértéke, annak progresszív volta határozza meg. Ha például valakinek hasűri, vagy mellűri vérzése van, akkor annak ellátása előrébb való, mint a gerinctöréseké, mert a példaként említett vérzések közvetlen éltveszéllyel fenyegetnek, míg a gerinctörések ellátása az esetek többségében funkciómentő, ritkán és csak közvetve életmentők, így kevésbé sürgősek. Ha például a gerinctöréshez a gerincvelő, vagy ideggyök megszorulása társul, melynek eredménye idegrendszeri funkció romlása, akkor funkciómentés miatt mielőbbi műtétre van általában szükség.
Tekintve, hogy számos típusú törés és ficam van, illetve azokhoz változó mértékű gerincvelői, ideggyöki sérülés társulhat, valamint számtalan különféle társsérülés is felléphet így általánosságban e tekintetben, e fórumon nincs értelme beszélni. Az egyéni sérülések alapján természetesen lehet becsléseket tenni a sérülés pontos diagnózisának felállításakor, de biztosat nem lehet kijelenteni. Az idegrendszeri sérülésekkel járó gerinctörések és ficamok esetén is kb. 1 évvel a sérülés után lehet arról nyilatkozni, hogy milyen a várható végállapot.
Szerencsésebb sérülési formánál teljes értékű életet élhet a páciens a felépülése után, míg más maradandó egészségkárosodással kényszerül együtt élni, vagy a legsúlyosabb esetekben a páciens nem éli túl a sérülését.
+36 30 4377188
1134 Budapest, Taksony u. 11-15.
fsz. 13., kapucsengő 13.
drkovariviktorzsolt@gmail.com